Vasárnapi Könyv

Kiadja az Országos Közmu"velo"dési Tanács

1914. Elso" félév 10. füzet




Az ólombetük gyártása


A könyvnyomtatáshoz szükséges betüket ólomból,--ólom, antimon és
cink keverékébo"l--öntik. Az öntést eleintén kézi szerszámmal
végezték, de most már ezt a munkát is gépek végzik el. Amikor az
egyes, különálló ólombetü öntésének módját feltalálták,
voltaképpen ezzel egyidejüen találták fel a könyvnyomtatást is.
Mert a könyvnyomtatásnak valójában az volt az alapja, hogyan
lehetséges olyan betükbo"l kiszedni a sajtóba kerülo" szöveget,
amelyeket a nyomtatás után külön széjjelszedve, más könyvekhez is
felhasználhassanak.

Azelo"tt fába vagy vékony cinklemezbe vésték a könyvek és egyéb
nyomtatványok sorait. Ezt azután máshoz, mint ugyanazon könyv
vagy nyomtatvány második vagy harmadik kinyomtatásához, nem is
használhatták. A különálló ólombetü volt tehát a megindítója a
könyvnyomtatás fejlo"désének, ez tette lehetségessé már abban a
régi ido"ben a könyvnek az elterjedését. Mivel pedig az ólombetü
nem is volt drága, a nyomtatott könyvhöz megleheto"sen olcsó áron
sok ember hozzájuthatott.

A könyvnyomtatás feltalálása után vagy háromszáz esztendeig maguk
a könyvnyomtató mesterek u"zték a betüöntés mesterségét is.
Legalább száz esztendeig az öntéshez való betüformákat is maguk
metszették és csak azután vált a betümetszés különálló
mesterséggé. Ezt azután olyan tanult mesterek mívelték, hogy a
betümetszést az ido"k folyamán igazi mu"vészi tökéletességre
emelték. Évszázadokkal ezelo"tt Magyarországon híres betüönto"k és
betüvéso"k voltak Tótfalusi Kis Miklós és Kaproncai Nyerges Ádám.
Tótfalusi Kis Miklós Hollandiában tanulta a betümetszés és a
könyvnyomtatás mesterségét és az elso"k között volt, akik az
újfajta ipart hazánkban meghonosították.

A kezdetleges kézi betüönto" szerszám alakja harapófogóhoz
hasonlított, azzal a különbséggel, hogy ahol a harapófogó éles
hegyben végzo"dik, ott a betüönto" szerszám két négyszögletes,
lapos formában csukódott össze. Elo"l kis lyuk volt a szerszámon,
ahol kis kanalakkal a folyós ólmot öntötték a szerszámba és az
oldalában ero"sítették meg azt a kis formát, amelybe a betünek
homorú képe volt bevésve. Ezt a homorú formát betüodornak hívták,
a másik formát pedig, amelyre a betünek domború képét vésték és
amellyel a homorú formát ütötték a rézbo"l készült odorba,
betükölyünek nevezték. A betümetszo"k vésték kemény vasszeg tompa
hegyére a betü domború formáját és azon készítették a betüodort
is. Az öntésnél a folyós ólom a betüodor homorú formájában
megszilárdult, az ólmon a betü formája domború alakot kapott és
miután lecsiszolták róla az öntésnél kapott ólomcsapocskákat,
készen volt az ólombetü. Ezzel az eljárással igen lassan ment a
betü öntése. Minden egyes betü kiöntése után fel kellett nyitni
az önto"-szerszámot, ki kellett belo"le venni a kiöntött betüt és a
kis homorú formát, az odort is. Azután az odort újra
belehelyezni, a szerszámot újra becsukni ... így folytathatták
lassan az öntést. Ilyen lassú eljárással a legügyesebb
betüönto"mester sem önthetett egy nap alatt 1500 betünél többet, a
betüöntésnek ez a módja mégis igen sok ideig életben maradt.

[Illustration: A teljes betüönto"gép: Johnson és Atkinson
szerkezete

Ez az önto"gép önmu"ködo"en, emberi beavatkozás nélkül, önti,
csiszolja, tisztítja, egyenletes magasságúra gyalulja és sorba
szedi a kész betüanyagot. Naponként húszezer, de esetleg
harminc-vagy negyvenezer betüt is lehet készíteni rajta.]

[Illustration: A betüöntögyár mu"helye

A mu"helyben a különféle szerkezetu" önto"gépeken kívül csiszoló- és
méro"eszközök és magasságszabályozó gyaluk is vannak.]

Az ido" haladásával mind több és több ember vásárolt könyveket, több
betüre volt szükségük a könyvnyomtatóknak és a kézi betüönto"szerszámmal
nem tudták elég gyorsan és megfelelo" mennyiségben kielégíteni a
betüszükségletet. A szükség több embert olyan gépnek a feltalálására
buzdított, amely a kézi eljárás fölöslegessé tevésével, alaposan
meggyorsítja a betüöntést. Wing Vilmos és White Éliás angol gépészek már
az 1805. esztendo"ben szerkesztettek betüönto"gépet, de az elso", valóban
használható betüönto"-gépet csak 1838-ban találta föl Bruce Dávid az
északamerikai Brooklynban. Ez a betüönto"gép a kéziöntésto"l azzal
különbözött, hogy az öntést gyorsabbá tette, de a betü ebbo"l sem jött ki
használható, kész állapotban. Ezeken a betükön is megmaradtak az
ólomcsapok és a csingák, nem voltak egyforma magasak, amikor a gépbo"l
kipotyogtak és csak hosszas mérés és gyalulás után kerültek használható
állapotba.

[Illustration: A Foucher-féle önto"gép

A gép motoros hajtásra és gázfu"tésre alkalmas: nagyobb betüalakok
tömeges öntésére való.]

A tökéletes betüönto"gépet, amely a betüket önmagától önti, a
csingákat letördeli, a betüket csiszolja, legyalulja és
sorrendbeszedi, 1853-ban Johnson és Atkinson nevu" mérnökök
találták föl Angolországban, utóbb pedig a szerkezetén az
amerikai Hepburn javított egyetmást, amivel a gépet
egyszeru"sítette. Ez a gép hamar elterjedt egész Európában. A
legutóbbi ido"ben, még tökéletesebbé, használhatóbbá és
szerkezetét egyszeru"bbé tette Foucher Parisban és Küstermann
Berlinben. Ezekkel a gépekkel naponként 30 ezer betüt is ki lehet
önteni, annál többet, mennél kisebb alakúra öntik.

Az emberi elme azonban nem nyugszik, folyton újat és jobbat akar
és ezért különféle módszerekkel egyre tökéletesítik a géppel való
öntés módját is. Az újabb gépek között említésre méltó az
úgynevezett körforgó (rotációs) betüönto"gép, amelyet Wicks nevu"
angol tökéletesített és amely 60 ezer betüt is kiönt óránként. A
gép fo"része egy kerék, amelynek kerületén száz betünek a homorú
lenyomata van meg és a nyomó szivattyú folytonosan fecskendi az
ólmot a kerék homorú betüformáiba. Mikor a folyékony ólomanyag
lehül és megszilárdul, a gép önmu"ködo"en löki ki a kész betüket.

A nyomdaipar az utóbbi évek során úgy fejlo"dött, hogy a
könyvnyomdákban a betüszedést már nem kézzel végzik, hanem
javarészt szedo"gépeket használnak. A szedo"gépek szerkezete elso"
pillantásra az írógépekhez hasonlít: a szedo" a gép elo"tt ül és az
egyes betüknek megfelelo" billentyu"ket leüti. A billentyu"k leütése
után a szükséges betük egymás mellé állanak. Minden egyes
billentyu" leütésekor más-más betüodor (vagy amint a nyomdászok
mondják: matrica) kerül elo". A matrica kis rézlapocska, amelyen a
megfelelo" betü bemélyített képe látható.

A szedo"géppel külön önto"gép van kapcsolatban, amely a
betümintáknak megfelelo" betüalakokat ólomanyagból kiönti. Ha
ugyanis a szedo"gépen már annyi rézlapocska sorakozott egymás
mellé, amennyit egy-egy sornak megszabott szélessége megkíván,
akkor a >>matricasor<< az önto"szerkezet elé jut. Az önto"szerkezet a
rézlapocskák bemélyített mintáinak megfelelo" betüalakokat egy
tömör darabban ólomból kiönti és egyúttal kello" magasságúra
gyalulja, lecsiszolja. Némelyik betüszedo"gép olyan, hogy a
betüönto"szerkezet együtt van vele, némelyik pedig olyan, hogy
külön van a szedo"gép (ez szedi ki a betümintákat) és külön az
önto"gép (ez önti ki a betüminták szerint a betüket).

[Illustration: A szedo"gép

a jobboldalon látható billentyu"k leütése után a kívánt szöveget
mindjárt sorokban önti ki. A billentyu"k megnyomására a megfelelo"
betüminta az önto"készülék elé ugrik, a következo" betüminta
melléje kerül, a másik ismét melléje és így tovább. A
betümintákra az önto"készülék ólmot önt, mire az ólomból kialakul
a betüsor.]

Látnivaló tehát, hogy az új szerkezetu" szedo"gépek az egyes, kész
betüalakokat feleslegessé teszik, mert a szöveget nemcsak
kiszedik, hanem egy tömör darabban ólomból mindjárt ki is öntik.
A nyomtatás elvégzése után ezeket az ólomsorokat beolvasztják,
tisztítják és új fémmel vegyítve, megint öntésre használhatják.




A kisebb adók


A szállítási adó


A vasutakon utazó személyeknek és a szállított árúknak
Magyarország területén való szállításáért szállítási adót kell
fizetni. A szállítási adó személyek és utimálhák szállításáért a
viteldíjnak t8 százalékát, gyorsárúkért a szállítási díjnak 7
százalékát, a közönséges teherszállítmányért pedig a szállítási
díjnak 5 százalékát teszi ki.

Az adó fizetésére a törvény az utasokat és a szállítókat
kötelezi. A szállítási adót az utasoktól a szállítási díjjal
együtt a vasút szedi be és adja be az állami pénztárba. A legtöbb
ember nem is tudja, hogy mikor a vasuti jegyét megváltotta,
mindjárt szállítási adót is fizetett, mely benne foglaltatik a
vasuti jegy árában.

A helyiérdeku" vasutak az engedélyezésükto"l számított tíz évig, a
közuti vasutak pedig (Budapesten a villamos vasutak) föltétlenül
mentesek a szállítási adótól. Adómentességben részesülnek még
Budapesten a személyszállító dunai csavargo"zösök is. A törvény
értelmében csak a vasuti szállítás esik adó alá, a hajószállítás
használata adómentes.


A bányaadó


A tényleg mu"velt bányák, ko"szénbányák, aranymosó üzemek bányaadót
fizetnek az után a jövedelem után, mely a bányák mu"velésébo"l
ered. A bányaadó alól nincsen mentesség és így mu"velés alatt álló
bányái után még az állam is adót tartozik fizetni. A
ko"szénbányáknál a tiszta jövedelem hét százalékát, más
bányamu"veknél a jövedelem öt százalékát kell bányaadó fejében
fizetni. A bányák a bányakapitányságok felügyelete alatt állanak.
Mielo"tt tehát a bányákra a bányaadót kivetik, elo"bb kikérik a
bányakapitányság véleményét is arról, hogy valamely bányának
mekkora az évi termelése és mekkora a jövedelmezo"sége.


A nyereményadó


Nyereményadót kell fizetni a jótékony célra rendezett állami
sorsjáték nyereményei után. Úgyszintén nyereményadót kell fizetni
azokért az engedélyekért, melyeket a pénzügyi hatóság ingóságok
kisorsolására ad. A jótékony célú sorsjátéknál a
nyereményösszegnek, kisorsolási engedélyeknél pedig a
játéktervben foglalt összegnek tíz százalékát kell nyereményadó
fejében fizetni.

A nyereményadót fizetni köteles: a nyeremény után a kifizetés
alkalmával az, aki nyert; a kisorsolási engedély után pedig, aki
engedélyt nyert. A nyero"to"l a 10 százalékos nyereményadón fölül
még 10 százalékot vonnak le a nyereménybo"l játékdíj fejében. A
pénzügyminiszternek joga van arra, hogy kivételes esetekben a
jótékonycélú kisorsolások után járó nyereményadót elengedje.

Aki külföldi sorsjegyeket árul, vagy aki sorsolási engedély
nélkül ingóságokat kisorsol, kihágást követ el. A büntetés 1000
koronáig terjedheto" pénzbüntetés, melyet behajthatlanság esetén
elzárási büntetésre változtatnak át.


Az útadó


Az állami, törvényhatósági és községi utak fentartási
költségeinek fedezésére a törvényhatóságok útadót vetnek ki.
Mentesek az útadó alól az állami tisztviselo"k, csendo"rök,
katonák, pénzügyo"rök, vasuti pályao"rök, börtöno"rök, mezo"rendo"rök,
erdo"kerülo"k. Az útadót az állami egyenes adók után meghatározott
százalékban szabják ki. Az útadó azonban az egyenes adók
tizedrészénél nagyobb nem lehet. Az útadót két évre elo"re
állapítják meg.

Vármegyékben a közgyu"lés elhatározhatja, hogy az útadó egy részét
kézi ero"vel, napszámmal vagy igavonó állati ero"vel rójják le. Ha
az útadót természetben kell leróni, akkor a legkevesebb
teljesítés: három kézinapszám, vagy egy kétfogatú napszám. Ez a
kötelezettség kiterjed a napszámosokra is, akik különben
adómentesek. Mentesek azonban etto"l a községi közmunkától a
tanítók, katonák, csendo"rök, pénzügyo"rök, nyomorékok, továbbá a
cselédek, akik szolgálatukat másnak rendelkezésére adták.

Az útadó ellen a közhírré tételto"l számított 15 nap alatt lehet
felebbezni a törvényhatóság elso" tisztviselo"jéhez (megyében az
alispánhoz, városban a polgármesterhez), kinek határozatát 15 nap
alatt ismét meg lehet felebbezni a közigazgatási bizottsághoz.


Az országos betegápolási pótadó


Ez az adó tulajdonképpen csak adópótlék, melyet a földadó, a
házadó, a kereseti adók, valamint a to"kekamatadó után vetnek ki.

Az országos betegápolási pótadó mértékét évro"l-évre a
költségvetési törvény határozza meg. Ez a pótadómérték
ezido"szerint az állami adó 5 százaléka. (Például 40 korona állami
adó után 2 korona.)

Mivel ez az adó tulajdonképpen csak adópótlék, azért amilyen
mértékben az állami adót törlik vagy mérséklik, olyan mértékben
kell a betegápolási pótadót is törölni vagy mérsékelni.




A platina


A platina manap a legértékesebb fémek közül való: a tudományos
kutatók, a vegyészeti gyárak, a fogorvosok és az ékszerészek
egyaránt nagy hasznát veszik. A platina a legsúlyosabb fém, csak
az ozmium és irídium nevu" fémeknek nagyobb a fajsúlya. A
termésplatina színe sötétebb vagy világosabb szürke aszerint,
amint vasat is tartalmaz vagy sem. A színplatina szürkésfehér,
ezüstös színu". Igen nehezen, 1750 fok körül olvad; kitüno"en
nyújtható és üvegbe forrasztható, ami a villamos izzólámpa vékony
áramvezeto" drótszálának készítésére tette alkalmassá. Savak,
lúgok nem támadják meg, azért használják vegyiszerek keverésére
való edények, finom tudományos mu"szerek, orvosi eszközök
készítésére is. Termés-állapotban fo"leg arannyal, ezüsttel és az
úgynevezett platin-fémekkel (ozmium, irídium) ötvözo"dve,
gömbölyu", néha szögletes szemecskékben, apró rögökben a folyók
iszapjában, vagy elhagyott folyammedrekben találják.

A platinát javarészt iszapolással választják ki azokból a
földrétegekbo"l, amelyek platinát tartalmaznak. Iszapolás közben
az idegen anyagokat folyóvízzel kimossák, a nehéz platina pedig a
mosószerkezet fenekén ülepedik le. A platinatartalmú anyagot
addig mossák, míg a tiszta platina magában marad. Az utóbbi
években úszó kotrógépekkel aknázzák ki a folyók medrébo"l a
platinát. A kiemelt földanyagot a kotrógép szerkezete maga
osztályozza: a platinás anyag dobban gyu"lik össze, a
hasznavehetetlen részt pedig a partra dobják. A go"zzel hajtott
kotrógép 30 embert foglalkoztat, de 600 embernek a munkáját végzi
el.

A platina értéke az elmult húsz évben egyre emelkedett: 1892-ben
1250 korona, 1895-ben 1750, 1900-ban 2800, 1905-ben 3400,
1910-ben 5300, 1913-ban 5900 korona volt egy kilogram platina
ára. De nem is csoda, hogy az ára ennyire emelkedik, hiszen a
fogyasztása is egyre no", egyre nagyobb tért hódít, míg a
termelése jóformán csak egy helyre, Oroszországra szorítkozik.
Szinte "orosz fémnek" is lehetne nevezni, mert a világ
platinatermelésének mintegy 95 százalékát ez az ország
szolgáltatja. Pedig nem is Oroszországban fedezték fel, hanem
Dél-Amerikában, a Pintó-folyóban lelték elo"ször az aranymosó
spanyolok. A súlyos, ezüsthöz hasonló fémet kezdetben pintói
ezüst, majd spanyolul platinja (ezüstöcske) néven emlegették. A
platinja szóból lett a mai platina név. Késo"bb megtalálták a
platina nyomait Amerika többi aranymosó-helyein, so"t
Ausztráliában is. Európába 1735 körül hozta Don Antonio Ulloa
nevu" spanyol ember. Értékét ez ido"ben nem ismerték, úgy hogy az
aranymosók az iszappal együtt kiöntötték.

Oroszországban 1822-ben, az Ural-hegységben fedezték fel elso"
nyomát, majd 1829-ben Humboldt Sándor, a kiváló német
természettudós bejárta az Ural-hegységet és több helyen talált
dús platina-telepeket. Kezdetben itt sem tudtak vele mit
csinálni, nem ismerték tulajdonságait, használhatóságát. Matthey
nevu" angol vállalkozó ismerte fel elo"ször a platina számos
jótulajdonságát és kezdett érdeklo"dni az orosz bányák iránt. Az
orosz kormány egy ideig maga vásárolta össze az egész termelést
és pénzt veretett belo"le, de 1845-ben megszüntette a
platina-pénzverést. Etto"l fogva az orosz platina-bányászat is
hanyatlásnak indult, annyira, hogy például 1854-ben az egész évi
termelés orosz mérték szerint egy pud (körülbelül 16 kilogram)
volt. Az angolok 1857-ben megszerezték a bányák egyrészének
bérletét és olyan ero"vel fogtak kiaknázásukhoz, hogy három év
multán már 1088 kilogram volt az évi termelés.

[Illustration: Platina-mosás az oroszországi Tura-folyó mentén

Az úszó kotrógépek a folyóból kiemelt anyagot a gép közepén levo"
dobban osztályozzák, a hasznavehetetlen részt pedig a partra
dobják. A képünkön fönt jobbról a kisebb platinamosó szerkezetet,
lent pedig a bal sarokban a platina-ércet tartalmazó anyag
kiásását látjuk.]

A mai orosz platinabányászat négy nagy társaság kezében van,
melyek évente átlag 5400 kilogram platinát termeltek az utóbbi
évek alatt. Az ezeken kívül mu"ködo" számtalan kisebb-nagyobb
bánya, valamint a szabad bányaterületek évi termése 2600
kilogram, a mi összesen 8000 kilogramot tesz ki, úgy hogy az
átlagos platina-termés ma a világ egyéb részeiben termelt 400
kilogrammal együtt 8400 kilogramra rúg. Amikor az oroszországi
platinabányászat megkezdo"dött, tíz métermázsa földtömegbo"l 150
gram (15 deka) platinát nyertek, de manap akkora földtömegbo"l már
csak 1 gramot tudnak kimosni.

Oroszország a termelt nyers platinából, platinaércbo"l alig 400
kilogramot tart meg, míg az Amerikai Egyesült-Államok 3200,
Anglia 2000, Franciaország 1600, Németország 1200 kilogramot vesz
át. A finomítás költsége nem igen nagy,--körülbelül 90 korona
kilogramonként--aminek jórésze, gyakran az egész is megtérül a
finomítás melléktermékeibo"l: az ozmium, irídium és palládium nevu"
fémekbo"l, mert ezeknek értéke még a platináénál is nagyobb.

A megtisztított platinának további feldolgozása nem nehéz, mert
jól olvasztható, kovácsolható, hengerelheto" és könnyen lehet
ötvözni is. A villamos vezetékekre és csengo"kre alkalmasabb, mint
például a réz, amely a levego"n megváltozik (okszidálódik) és
ilyenkor a villamosságot rosszul vezeti. A platinát üvegbe
forraszthatjuk anélkül, hogy az üveg a lehu"lés vagy a hevítés
közben megrepedne. A villamos izzólámpákba is két, nagyon rövid
platinadróttal vezetik be az áramot. Ennek a kis drótocskának a
súlya a gramnak alig néhány ezredrésze, mégis az izzólámpagyárak
fogyasztják a legtöbb platinát. A mu"fogak készítése is igen sok
platinát fogyaszt: évenként körülbelül kétezer kilogramot.
Ujabban szívesen használják a platinát ékszerek (gyu"ru"k, láncok)
készítésére, brilliánsok és más drágakövek befoglalására.

A platina nagyobb tömbökben igen ritkán található. 1843-ban
találtak egy kilenc és fél kilogramos és késo"bb egy 45 kilogramos
darabot Oroszországban, mindketto"t a pétervári múzeumban o"rzik.




Hogyan terjednek a betegségek?


Tudja mindenki, hogy némelyik betegség veleszületik már az
emberrel, más betegségeket pedig úgy kap az életben. Azt is
tudjuk, hogy némelyik betegség ragadós, azt tehát mástól kapja az
ember. Vannak olyan betegségek, amik nem születnek az emberrel,
de már egész kicsi gyerekkorában elkezdo"dnek, mert a gyermek
világrahozott gyöngeséggel született,--ilyen például az angolkór.
Van néhány olyan betegség is, aminek az igazi természetét még az
orvosok se tudják és nem tudják azt se, mito"l kapja az
ember,--ilyen például a rákbetegség. A legtöbb betegségro"l,
kiváltképpen pedig a legtöbb gyermekbetegségro"l azonban mégis
tudjuk, hogy mito"l támad, például a ragadós betegségekro"l, amik a
legtöbb gyermeket pusztítják el. De nem elég csak azt tudnunk,
hogy mi okozza a betegséget, hanem hogyha óvakodni akarunk to"le,
akkor azt is meg kell tudnunk, hogy hogyan és hol éri a
gyermekeket a ferto"zés vagy egyéb baj, amito"l beteg lesz. Tudjuk
például, hogy kanyarós gyermekhez nem szabad közel ereszteni az
egészséges gyermeket, mert megkaphatja a betegséget. De sokszor
látni, hogy megkapta a kanyarót olyan gyermek is, aki sohase járt
közel kanyarós beteghez. Azt is tudjuk, hogy sokszor
tüdo"betegséget kap az olyan gyermek, aki körül az egész házban
egy tüdo"beteg sincsen. Olyanról is hallott már mindenki, hogy
egészséges családban beteges gyermekek vannak és az emberek nem
igen tudják, mito"l olyan véznák, betegesek azok a gyermekek. Azt
kell tehát tudni, hogy hogyan jutnak a betegségek a gyermek
közelébe és hogy mito"l kell óvni a gyermeket, ha azt akarjuk,
hogy egészséges maradjon.

Azt, hogy ragadós beteghez a gyermeket nem szabad közel
ereszteni, de ha csak lehet, még egy lakásban se hagyni--mindenki
tudja. De kevesen tudják, hogy nemcsak a betegto"l magától lehet a
betegséget elkapni, hanem mindenkito"l, aki a betegnél járt és még
mindenféle tárgyaktól is, amelyek a beteg közelében voltak. A
ragadós beteg csirája benne szokott lenni a beteg legtöbb
váladékában, a nyálában is, kivált pedig a kiütéses
gyermekbetegségek csirája terjed el könnyen, mert a kiütéses bo"r
késo"bben hámlik és a lehámlott bo"rdarabkák televannak a
ferto"zettel. Ebbo"l mindenki megítélheti, hogy hova mindenhova
eljuthat a ragadós betegség csirája. Ha a beteg egyet köhint, már
szerteköpköd igen sok apró nyálcsöppöt. Ezek a nyálcsöppök olyan
aprók, hogy alig látni o"ket, de a betegség csirái is olyan
kicsinyek, hogy még a láthatatlan kis csöppöcskékben is ezrével
lehetnek. A beteg zsebkendo"jére, vánkosára, ingére, takarójára
biztosan igen sok ilyen apró nyálcsöpp kerül, de jut belo"le az
ágy fájára, a beteg evo"eszközére, tányérjára, poharára, még a
padlóra is. Ha a beteg bo"re hámlik, akkor a lehámló picike
bo"rdarabkák szerteszét hurcolódnak a szobában, lerakódnak és
fölkeverednek a porral és el is lehet o"ket vinni mindennel, amire
egy kis por ráfér,--vagyis jóformán mindennel, ami csak megfordul
a szobában.

Aki bent volt a ragadós betegnek a szobájában, annak már a
kezére, ruhájára, hajára juthat a beteg nyálából vagy lehámlott
bo"rébo"l. Ha letette valahová a kalapját, azon is elvihet a
ferto"zött porból, de legkivált a cipo"je talpán biztosan visz
belo"le. A ferto"zésnek pedig az a természete, hogy végtelenül
kevés kell csak belo"le, máris megbetegedhetik to"le az ember.
Abban az alig-alig látszó csöppöcske nyálban, vagy az
észrevehetetlenül apró bo"rdarabkákban a betegséget okozó bacillus
eljut az egészséges emberek közé, ha valamelyiknek a vérébe
belekerül, akkor ott elszaporodhatik, eláraszthatja annak az
egész testét és beteggé teheti azt is. Egyáltalában meg kell
jegyezni, hogy a bacillusok éppen úgy mérgezik meg az ember
testét, mint a veszedelmes mérgek. De azzal veszedelmesebbek,
mint a mérgek, hogy élnek, tehát szaporodni tudnak. A veszedelmes
mérgekbo"l is érheti az ember testét olyan kevés, amennyi még nem
árt és ha csak ennyi éri, akkor az embernek semmi baja se lesz
to"lük. De ha a bacillusokból jut az emberbe egy kevés, akkor azok
a testünkben szaporodni kezdenek és olyan szaporák, hogy néhány
óra alatt már milliószámra szaporodhatnak és beteggé teszik az
embert.

Ha most már ebbo"l tudjuk, hogyan kerül az egészséges ember házába
a ferto"zés, akkor azt is tudni kell, hogy hogyan jut bele a
gyermek (vagy az ember) testébe. A legkönnyebben úgy, hogy a
gyermek a ferto"zött kézzel mosdatlanul eszik, vagy a szülo" a
gyermeket ferto"zött kézzel eteti, vagy csak megfogja a gyermek
ételét: ezen a módon már az ételre, az étellel pedig a gyomorba
jut a ferto"zés, a bacillus. Bejuthat a ferto"zés a szoba porával
is, mert olyan apró, hogy a legfinomabb, legapróbb szemu" porban
is elkeveredik és a porral együtt száll a levego"ben, rakodik le
mindenfélére, az asztalra is, a tányérra is, az ételre is és ezen
a módon belekerülhet az emberbe. A port be is lélekzi az ember,
ezzel pedig a tüdejébe juthat a bacillus.

A gyermek, kivált az apróbb, még olyan módon is szerez ragadós
betegséget, ahogyan a felno"tt ember, de már a nagyobbacska
gyermek se szokott. A gyermek ugyanis sokat játszik a földön, a
padlón, mászkál, guggol, ül és a szoba porában, piszkában a
játékát is, a kezét is jól megforgatja. Ezzel aztán a kezére
ragadhat a ferto"zés is, amikor pedig a kezét vagy a játékát a
szájába veszi, akkor azzal a ferto"zés is a szájába jut és a
gyerek megkaphatja a betegséget. Ezért jó mentül tisztábban
tartani a gyermek kezét, kivált a körme alját, mert ott bújik el
legjobban minden piszok. A körmöt mindig egészen rövidre kell
vágni, hogy ne férjen alája piszok és ha rövid, ha hosszú, mindig
ki kell mosni, ki is piszkálni. A tüdo"vészt majdnem mindig ezen a
módon szerzi a gyermek, mert a tüdo"vészes betegnek a kiköpésében
is benne van a ferto"zés, a kiköpést pedig mindenhonnan, az
utcáról is hazaviszik az emberek a cipo"jük talpán és otthon
megferto"zik vele a padlót. A gyermek aztán felszedi a padlóról és
a maszatos kezével beleviszi a szájába.

Sokan azt vetik ez ellen, hogy o"k is, a testvéreik, gyermekeik is
jártak ilyen betegeknél: mégsem kapták meg a ragadósnak mondott
betegséget. Csakhogy tudni kell azt is, hogy nem minden
ferto"zésbo"l lesz betegség. Sok ember ugyanis ellene tud állni a
bacillusok mérgének, az ember egészséges vére sokszor le tudja
gyo"zni a ferto"zést és ilyenkor az ember nem lesz beteg, ha bele
is kerül a testébe a bacillus. Megesik az is, hogy valaki
állandóan, folyvást hordja magával a ferto"zést, sokan meg is
kapják to"le a betegséget, o" maga azonban egészséges marad. Ezt
azonban senki sem tudhatja magáról elo"re. Ezért jó, ha mindenki a
legnagyobb óvatossággal és vigyázattal viselkedik. Ahol valakinek
ragadós betegsége volt, ottan mindenféle dolgokon--ágyon,
ruhafélén, meg amit a beteg csak használt--rajta maradhat jó
sokáig a ferto"zés és amikor például a kiütéses, kanyarós gyermek
már régen meggyógyult, még mindig megkaphatja a betegséget
ezekto"l a tárgyaktól egy másik gyermek. Ha tehát valahol ragadós
beteg volt és az meggyógyult, akkor mindent, amit csak lehet,
lúggal le kell sikálni, vagy lúgban kimosni, amit pedig így se
lehet, azt legalább jól ki kell szello"ztetni, kitenni a levego"re,
a tiszta napvilágra. A nem ragadós betegségekro"l nem mindig lehet
megmondani, hogy hogyan kapja a gyermek, de annyit ezekro"l is
kell tudni, hogy minden betegséget az kap könnyebben, aki
gyöngébb és aki egészségtelenebb módon él. A meghu"lésre rá szokás
fogni mindenféle betegséget és sokan ezért úgy vigyáznak a
gyermekre (meg magukra is), hogy a szélto"l is óvják, mindig
benntartják a szobában, mindenféle ruhákba, kendo"kbe bugyolálják,
ha már egyszer ki muszáj engedni, a szobába pedig sohase engedik
be a friss levego"t. Ezen a módon pedig nem óvakodni lehet a
meghu"lésto"l, hanem inkább biztos betegséget lehet szerezni. Mert
akit ezen a módon elkényeztetnek, az aztán egyetlenegy friss
szello"to"l vagy az úgynevezett légvonattól (cúgtól, amint mondani
szokás) beteg is lesz tüstént. A meghu"lés ellen nincs más
védelem, mint az edzés, vagyis az, hogy a testünket
hozzászoktatjuk a hideghez és a friss levego"höz. Sokat kell
szello"ztetni, mindennap friss levego"re kell vinni vagy ereszteni
a gyermeket. Meg is kell mosdatni mindennap hideg vizzel, még
pedig nemcsak az arcát, hanem az egész testét teto"to"l talpig.

A haját is tisztán kell tartani a gyermeknek. A fiúk haja rövid
legyen és a gyermek mossa meg mindennap éppen úgy, mint az arcát
és a kezét. A lányok haját is legjobb mentül többször megmosni,
kivált betegség után, mert a haj között sokáig megmaradhat valami
ferto"zo" piszok. Természetes, hogy a beteg ember csókjától is
betegséget lehet kapni. Aki tehát beteg, az sohase csókolja meg a
gyermeket, a más gyermekét pedig ne csókolja meg az ember sohase
és tanítsa meg a maga gyermekét is, hogy ne engedje magát idegen
emberekto"l megcsókolni.

Az is nyilvánvaló, hogy aki sört, bort vagy akármilyen
pálinkafélét ad a gyermeknek, az mérget, betegséget ad neki. A
gyermeknek csak vizet vagy tejet szabad inni adni.




Széchenyi István

(4) Az ország újjászervezése. Széchenyi alkotásai


Amikor Dessewffy József a maradiak nevében harcra kelt az újítók
ellen, Széchenyi fölvette az odadobott keztyu"t és megvívta a
harcot. A régi rendhez ragaszkodó uraknak vitairattal felelt
1831-ben. Ennek a könyvének a címe: Világ. Fegyverül választotta,
amit így a címlapra írt: a világosságot. Amiket a Hitel lapjain
az ország társadalmi képéro"l megrajzolt, azokat átfesti a
Világban állami közéletünkre.

Bírálatot mondott o"si közigazgatási berendezkedésünkro"l:
államéletünket ez >>rútul eldarabolja<< öt párt, hat vallás, tíz
nemzetiség és 52 vármegye közt, nem számítva a külön területeket
és a szabad városokat. De ellentétek által idegeníti el egymástól
az o"si nemességet is. A jövendo" birtokosok--úgymond--járatlanok a
hazai dolgokban és nem tudják megszolgálni a hazától kapott
javakat. Lelkileg tova is szakadoznak a magyarságtól és odakünn
költik a pénzt, mert itthon nincs mód, amivel az állandó
tartózkodást maguknak kellemessé tehetnék. Ellentétük a
köznemesség, mely a külföldet nem ismeri, a hazai állapotokat
túlbecsüli, idegen találmányokról fogalma sincs és az ujítások
ellen elvakultan küzd. A polgárelem nagyobbrészt nem magyar és a
kiváltságos rendek nem édesgetik magukhoz. A parasztság sok
nemzetbelire van tagolva és ebben a magyar, legszebb fajta bár,
gyengén szaporodik, míg a többi fajta szapora, >>mint gomba az
erdo"m<<. Hitéletünkben úgy áll szemközt a protestáns a
katolikussal, mint az >>angol és gallus<< egymással és alig van
társaskör vagy intézet, >>vallási irígykedés ördögéto"l ment<<. Ily
viszonyok közt vajmi nehéz a nemzet nagyságát kifejleszteni. Mert
kisebbszeru" ideiglenes javítások mitsem érnek: a beadott szer
elgo"zölögvén, a test még bágyadtabb és a fájdalom égeto"bb lesz.
Gyökeres javításról pedig az a köztudat, hogy azzal sarkalatos
törvényeink ellenkeznek.

Politikai reformok dolgában sürgo"snek tartja a közteherviselést,
hogy a nemesség is adózzék, pénzzel váltva meg a véradót: a
katonáskodást. Javallja továbbá Széchenyi a jobbágyok
fölszabadítását a robot és dézsma alól, a földesurak
kártalanításával. Nagy súlyt helyez az értelmiség elterjedésére,
mert a mu"veltség súlya leginkább fékezheti a kényuralmat és
megszerezheti a nemzeti függetlenség másik biztosítékát: a
vagyont és vele a jólétet.

[Illustration: József nádor

Széchenyit a >>Világ<< címu" könyvének megjelenése után kinevezte
Pestmegye táblabírájának. Ezt a példát a többi megyék is
követték.]

Szerencsére--írja--a magyar nem egy kiélt, megvénült nemzet,
melynek csak multja becses, inkább Európa legifjabb nemzete, mely
történelmében kisdedkorát élte és nagy hivatása ezután
következik. Nyolcszáz évig--úgymond--ez ország közélete >>kis urak
és szegény királyok története volt<<, nem pedig a nemzeté. Még
Nagy Lajos és Mátyás korát sem tartja megbámulni valónak. Fényes
és dicso" kort o" a jövo"to"l vár és erre óhajtaná a magyart
elo"készíteni, fölnevelni. >>A magyar egy gyermeknép; most semmi,
de minden lehet, mert lelki és testi ero" rejtekezik fiatal
keblében<<.

Számot vet a kormányhatalommal és föltételezi róla, hogy a
nemzeti felújulásnak gátat vetni nem áll érdekében. Valaha más
volt e hatalom politikája: hogy egyszeru"sítse a birodalmi
kormányzatot, egy nagy egészbe próbálta egyesítni a magyarságot a
többi részekkel. De a cél: az összeolvasztás mindig sikertelen
maradt és már fel is hagyott vele.

Széchenyi a maga eszméit ez alapon most kiszélesíti. A nemzeti
kaszinó mintájára szervezni kívánja a társaséletet vidéki
városainkban is. Egyesületekbe készül tömörítni a mezo"gazdasági
ero"ket: lerakja a pesti Köztelek alapját, körülötte a gazdakörök
országos hálózatával. Felveti a részvénytársulati üzlet kérdését,
mellyel nagy vállalkozások egész sora volna indítható.
Részvényto"kével szándékozik Pestnek állandó hidat és állandó
színházat adni. Tervezi azt is, hogy nagy vizeink szabályozására
társaságok alakuljanak, a Dunára go"zhajózást vezessenek és a
fiumei tengeröbölig ko"útat akar vágatni a Karszt ko"hegyein át.

Avatott bírálók most azt kívánták to"le, adja elo" pontról-pontra
való sorrendben, amit az országgyu"lésen legott tárgyalni lehet,
mert már megértek a rögtöni megoldásra. Eleget tett ennek a
kérésnek is és 1833-ban kiadta harmadik nagy mu"vét: a
Stádiumot-ot.

Ez törvényhozási feladatokról szól, amiket tizenkét pontba
foglal:

1. Rendezni kell a hitelképesség és a hitelforrások kérdéseit.

2. Meg kell szüntetni az elavult o"siségét, mely miatt a
földbirtok nem lehet jelzáloggá és a nemes családok nem jutnak
hitelhez.

3. A jobbágynéppel meg kell váltatni a terheit, hogy
megszabaduljon to"lük és a nemesség kárpótlást kapjon értük.

4. A birtokképességet mindenkire ki kell terjeszteni.

5. Törvény elo"tt legyen mindenki egyenlo": mágnás a nemessel és a
ketto" a nemtelennel (így nevezték akkoriban azokat, akik nem
tartoztak a nemességhez).

[Illustration: A cenki Széchenyi-kastély

Széchenyi István gróf a sopronmegyei cenki kastélyban töltötte a
piheno"napjainak nagy részét. Cenk környékén ö honosította meg a
selyemhernyó-tenyésztést, amely akkoriban még újság volt
Magyarországon.]

6. Jobbágyi perekben a parasztok választhassanak tiszti ügyészt,
érdekeiknek közköltségen való képviselésére.

7. A nemesség vegyen aránylagos részt a házi pénztár és az
országgyu"lés költségeinek viselésébo"l.

8. A forgalmi ügyek tartozzanak ezentúl országgyu"lés elé.

9. Szünjön meg minden egyedárúság, céh-és értékszabály.

10. A törvény és az országgyu"lés nyelve ezentúl csakis magyar
lehessen.

11. Magyarországon ne kormányozzon más, mint a magyar
helytartótanács; az udvari kancelláriákat szorítsák a közös ügy
intézésére.

12. Legyen eltiltva minden titkosság a bírói tárgyalásoknál és az
ítéletek kihirdetésénél.

Széchenyi ezzel a mu"vével az úgynevezett haladópárt élére állt és
pontozataiban három országgyu"lésnek szabott teendo"t.

És amit megkezdett tollal, hamar beváltotta tettekkel. Eddigi
alkotásai: a lóverseny, akadémia és nemzeti kaszinó után
belefogott legnagyobb vállalataiba: a Vaskapu-szabályozásba, a
dunai go"zhajózásba és a pesti Lánchíd megépítésébe. Fáradhatatlan
erélyével, sokoldalúságával és önfeláldozó munkásságával nemcsak
a közönség elo"tt, hanem a meglepett hatalom elo"tt is Széchenyi
volt ekkoriban a magyar nemzet vezére.

[Illustration: Vásárhelyi Pál kiváló tudású mérnök készítette
Széchenyi felszólítására az aldunai Vaskapu-szabályozás terveit.
Az aldunai hajózó-útnak, amelyet 1835-ben nyitottak meg, mai
napig is Széchenyi-út a neve.]

A Dunát ötször járta be mérnökeivel. Adatokat gyu"jtött,
felvételeket végzett a folyam mocsárterületeiro"l, a kazáni szoros
és a három aldunai zuhatag viszonyairól. Tanulmányozta a
forgalom, árúk és vámok ügyét a magyar és a török partokon. A
szabályozó munka pénzügyi nehézségek miatt sokáig fennakadt, mert
a kormány cserben hagyta. De Széchenyi csüggedetlenül folytatta
tanulmányait a Dunán és mellékfolyóin a go"zhajóval járhatóság
szempontjából és a Száva, meg a Kulpa szabályozását is belevonta
terveibe, hogy az Alföldro"l a tengerig összeköttetést létesítsen.

A go"zhajózást osztrák to"kével teremtette meg és ha magyar
szakero"k hiányában magyar-lábra nem is állíthatta azt,
gondoskodott, hogy a partjaink mentén járó hajók magyar nevet
kapjanak, az igazgatóság fo"intézete Pesten települjön meg és
Óbudán elso"rendu" hajógyárral téli kiköto"t építsenek. De figyelme
kiterjedt a balatoni go"zhajózásra is: megépíttette az elso" tavi
naszádot, a Himfy-t és késo"bb ennek társát, a félszázadon át
üzemben maradt Kisfaludy nevu" hajót.

[Illustration: Széchenyi István gróf 1835-ben]

A pesti álló híd ügye rajongó lelkesedéssel töltötte el. Attól
várta Buda és Pest majdani egyesítését. Próféta szeme a jövo"be
látott és oly mu"vet akart arra hagyni, mely a leendo"
világvárosnak száz év mulva is dísze és büszkesége legyen.
Nyolcszor utazott Angliába, megállapodni a nagytudású Clark Ádám
mérnökkel, a merész szerkezetu" függo"híd tervében, mely akkor
világcsodának vált be. És hogy a lánchíd forgalmát a budai parton
lebonyolíthassa, átfuratta a várhegyet az alagúttal.

Óriási elfoglaltsága mellett kiterjesztette száz más feladatra is
a figyelmét. A vidéki kaszinók megalakításával szervezetet adott
a vidék társadalmának. Megalakította az állattenyészto"
társulatot, melybo"l késo"bb az Országos Gazdasági Egyesület no"tte
ki magát.

Alapítója lett a Földhitelintézetnek, részt vett az elso" magyar
biztosító társaság, a pesti hazai elso" takarékpénztár és az elso"
go"zmalom megalkotásában. Indító lépéseket tett, hogy létrejöjjön
nádori védnökség alatt a József-mu"egyetem. Nagy tervei voltak a
nemzeti színjáték ügyében és díszes épületet szánt neki a
Dunaparton. Foglalkozott Buda és Pest jövendo"jével: sürgette a
városrendezést, a külterület befásítását, a Duna két partján
körülfolyó kereskedelmi csatornák, nagy árúkiköto" építését.

Ennyi gond és munka mellett ráért megírni buzdító cikkeit az
ujságokban, jelentését a Dunáról, a Lánchídról, értekezéseit az
olcsó házakról, lakásberendezésekro"l stb. Számítsuk ehhez roppant
elfoglaltságát az 1830--1840-iki országgyu"léseken, hol a
gazdasági és hiteltörvények az o" javaslata szerint készültek el:
így kapunk némi fogalmat arról az óriási szellemi munkáról, amit
ez évek alatt Széchenyi pihenés nélkül elvégzett.

(Folytatjuk)

Szerkeszti: ÁRKAY KALMAN, az Országos Közmu"velo"dési Tanács
alelnöke Kiadóhivatal: BUDAPEST, IV., FERENCIEK-TERE 3.:: Telefon
108--84 Budapest, az ATHENAEUM irodalmi és nyomdai
részvénytársulat nyomása







--- Provided by LoyalBooks.com ---