Vasárnapi Könyv 1914. Első félév 10. füzet   By: Kálmán [Editor] Árkay

Kiadja az Országos Közmu"velo"dési Tanács

1914. Elso" félév 10. füzet

Az ólombetük gyártása

A könyvnyomtatáshoz szükséges betüket ólomból, ólom, antimon és cink keverékébo"l öntik. Az öntést eleintén kézi szerszámmal végezték, de most már ezt a munkát is gépek végzik el. Amikor az egyes, különálló ólombetü öntésének módját feltalálták, voltaképpen ezzel egyidejüen találták fel a könyvnyomtatást is. Mert a könyvnyomtatásnak valójában az volt az alapja, hogyan lehetséges olyan betükbo"l kiszedni a sajtóba kerülo" szöveget, amelyeket a nyomtatás után külön széjjelszedve, más könyvekhez is felhasználhassanak.

Azelo"tt fába vagy vékony cinklemezbe vésték a könyvek és egyéb nyomtatványok sorait. Ezt azután máshoz, mint ugyanazon könyv vagy nyomtatvány második vagy harmadik kinyomtatásához, nem is használhatták. A különálló ólombetü volt tehát a megindítója a könyvnyomtatás fejlo"désének, ez tette lehetségessé már abban a régi ido"ben a könyvnek az elterjedését. Mivel pedig az ólombetü nem is volt drága, a nyomtatott könyvhöz megleheto"sen olcsó áron sok ember hozzájuthatott.

A könyvnyomtatás feltalálása után vagy háromszáz esztendeig maguk a könyvnyomtató mesterek u"zték a betüöntés mesterségét is. Legalább száz esztendeig az öntéshez való betüformákat is maguk metszették és csak azután vált a betümetszés különálló mesterséggé. Ezt azután olyan tanult mesterek mívelték, hogy a betümetszést az ido"k folyamán igazi mu"vészi tökéletességre emelték. Évszázadokkal ezelo"tt Magyarországon híres betüönto"k és betüvéso"k voltak Tótfalusi Kis Miklós és Kaproncai Nyerges Ádám. Tótfalusi Kis Miklós Hollandiában tanulta a betümetszés és a könyvnyomtatás mesterségét és az elso"k között volt, akik az újfajta ipart hazánkban meghonosították.

A kezdetleges kézi betüönto" szerszám alakja harapófogóhoz hasonlított, azzal a különbséggel, hogy ahol a harapófogó éles hegyben végzo"dik, ott a betüönto" szerszám két négyszögletes, lapos formában csukódott össze. Elo"l kis lyuk volt a szerszámon, ahol kis kanalakkal a folyós ólmot öntötték a szerszámba és az oldalában ero"sítették meg azt a kis formát, amelybe a betünek homorú képe volt bevésve. Ezt a homorú formát betüodornak hívták, a másik formát pedig, amelyre a betünek domború képét vésték és amellyel a homorú formát ütötték a rézbo"l készült odorba, betükölyünek nevezték. A betümetszo"k vésték kemény vasszeg tompa hegyére a betü domború formáját és azon készítették a betüodort is. Az öntésnél a folyós ólom a betüodor homorú formájában megszilárdult, az ólmon a betü formája domború alakot kapott és miután lecsiszolták róla az öntésnél kapott ólomcsapocskákat, készen volt az ólombetü. Ezzel az eljárással igen lassan ment a betü öntése. Minden egyes betü kiöntése után fel kellett nyitni az önto" szerszámot, ki kellett belo"le venni a kiöntött betüt és a kis homorú formát, az odort is. Azután az odort újra belehelyezni, a szerszámot újra becsukni ... így folytathatták lassan az öntést. Ilyen lassú eljárással a legügyesebb betüönto"mester sem önthetett egy nap alatt 1500 betünél többet, a betüöntésnek ez a módja mégis igen sok ideig életben maradt.

[Illustration: A teljes betüönto"gép: Johnson és Atkinson szerkezete

Ez az önto"gép önmu"ködo"en, emberi beavatkozás nélkül, önti, csiszolja, tisztítja, egyenletes magasságúra gyalulja és sorba szedi a kész betüanyagot. Naponként húszezer, de esetleg harminc vagy negyvenezer betüt is lehet készíteni rajta.]

[Illustration: A betüöntögyár mu"helye